Hamarosan gyomor bypass műtéten fogon átesni, pontosabban 2012. augusztus 28-án lesz az új szülinapom, az igazi, amire egész életemben vártam, a kezdete egy új életnek, egy boldogabb, és leginkább soványabb életnek! Debrecenben, Dr.Tanyi Miklós és kis csapata fog műteni, várom is a pillanatot, és félek is tőle nagyon, de ezt a döntést mindenképpen meg kellett hozzam, és most úgy érzem, jól döntöttem! Nem számít, ki mit mond, ez az én életem, az én döntésem, hallottam negatív és pozitív kritikákat is a műtétről, negatívakat főleg azoktól, akiknek fogalmuk sincs arról, mit is takar ez a műtét, (itt gondolok azokra az orvosokra is, akik annyival intézték el, ha segítséget kértem tőlük, hogy idézem: „nem kell annyit zabálni….” no comment) és arról még kevésbé van fogalmuk, milyen is ebben a testben élni nap, mint nap, megküzdeni a gúnyos pillantásokkal, azzal hogy itt állok 31 évesen egyedül, mert hiába a csinos pofika (állítólag), a pasiknak a sovány lányok jönnek be, még ha a kapa, és traktor ki is farol a szájukból, de a lényeg, a soványság, a fej pedig néha inkább fúj, de ez sem lényeg… jó, tisztelet a kivételnek, és azoknak, akik most olvasnak! Sajnos sok ember a külsőségeknek él, azzal foglalkozik, hogy ki mit mond, és ezért hiába tetszik nekik egy lány, aki jófej, kedves, aranyos, stb. KÖVÉR, és a lényeg, ki mit fog ahhoz szólni, hogy ő egy ilyen "tonna baby-vel" mutatkozik.... sajnos ez is szintén személyes tapasztalat. Igazából már régen rájöttem, hogy nem is másnak, hanem inkább magamnak szeretnék tetszeni elsősorban , a többi pedig majd jön magától…..
Hol is kezdődött, februárban az egyik tv csatorna esti műsorában láttam egy riportot erről a műtétről, akkor, abban a pillanatban tudtam, hogy ez kell nekem, csak azt nem tudtam, hogyan fogom ezt megvalósítani, kiderült, hogy Magyarországon 2 helyen végzik ezt a műtétet, Veszprémben, és Debrecenben. Amiatt választottam Debrecent, hogy a kórházuk egy nagyon jónevű klinika, és az orvos is, ez persze nem jelenti, hogy Veszprém kevésbé lenne jó, de nekem ez lett a végső döntésem, felkerestem a dokit, akivel meg is beszéltük a részleteket, így lett meg a műtétem időpontja! Magamról annyit, hogy jelenleg 133-135 kg között ingadozom, jó, hát kimondani is sok, és dúúúrva, de ez van, és reménykedem benne, vagyis tudom, hogy ez már nem sokáig lesz így! Sokat várok ettől a műtéttől, de tudom, hogy nekem is változnom kell, de mint már olyan sok mindent az életben, ezt is el fogom érni!!!!!!!!!!!!!!!!!
Egy kicsit bővebben a műtétről:
Gyomor-bypass műtét ( RYGB: Roux-en-Y gyomor-bypass) amelynek során összeköttetést létesítenek a gyomor felső része és a vékonybél középső szakasza között, aminek következtében a gyomor egy részén és az utána következő patkóbélen nem halad át az étel. Ezzel a műtéttel is csökken a gyomor effektív térfogata, de jelentősebb hatású, hogy csökken a tápanyagok felszívódása is. A világban 1964 óta végzik ezt a műtétet, de csak 1994 –től kezdték el a heroikus nyitott műtétek (a hasfalon ejtett nagy metszés) helyett a laparoszkópos műtéti technikával operálni. Ez egy vékony kamera és néhány speciális eszköz segítségével történik. A has bőrén mindössze négy, egymástól független kis metszés történik, melyeken át a kamerát ill. az eszközöket bevezetik. Ez a beteg számára kevésbé megterhelő, gyorsabb felépülést biztosít és csökken a várható kockázat, szövődmény, így szélesebb körben alkalmazhatóvá vált A műtét hatékonyságát, és a hosszú távú jó tapasztalatokat mutatja az is, hogy 2002 óta a világon ez a leggyakrabban végzett testsúlycsökkentő műtét.
Előnyei: legjobb fogyási adatok, legnagyobb arányban oldódik meg a II. tipusú diabetes, legjobb életminőség.
Hátránya: komplikált, nagy laparoszkópos tapasztalatot igénylő műtéti beavatkozás.
De nem is akarok erről sokat írni, ezek az infók fenn vannak a hivatalos oldalakon, arról, hogy kinél indikált a műtét, kinél nem, a műtét előtti kivizsgálásról, inkább beszéljünk azokról a fontos dolgokról, amikről ott nincs szó, és azért valljuk be, ezt bevállalni nem is olyan egyszerű, úgyhogy lesz miről beszélni! De olvastam valahol, ahol egy nőci már több évvel túl volt a műtéten, és megkérdezték, hogy ha újra kezdené, vállaná-e műtétet? Az volt a válasza kb. így hangzott: "Én megtenném, érzéstelenítés nélkül ..... én ....... a konyhaasztalon egy rozsdás késsel a kezemben ..... egy elemlámpával a fogaim között, minden egyes nap egész életemben!"
Azt hiszem, ez a mondat magért beszél! :) És nagyon ösztönzően hat rám! :))